A Covid pandémia időszak próbára tette az emberiséget, de a vállalatokat, valamint az államokat is. A szolgáltatások minősége egy erős stressz tesztben részesült ebben a 2 évben és kiderült, mely szolgáltatóknak van jövője, melyeknek kevésbé. 

Tömegekről ugyan még nem beszélhetünk, de egyre több service designert alkalmaznak Magyarországon is. Azonban nem mindenki tudja, hogyan kell velük együttműködni, és érvényesülni hagyni őket, hogy a legjobban tudják hasznosítani tudásukat.

Gyakran írok a blogon a service designról, néha ügyfélélményről. Viszont azok alapján, amit hétköznapi vásárlóként, a másik oldalról pedig amit a munkámban megtapasztaltam az évek során, azt a következtetést vontam le, hogy a szolgáltatástervezés, vagy bármilyen design diszciplína nem biztos a megfelelő beszélgetésindító alap, ha változást szeretnénk elérni.

Az elmúlt hónapokban sok időt töltöttem el a rendszergondolkodás diszciplínának megértésével. Rendkívül értékes és minden designernek hasznos gondolkodásmódról van szó, olyannyira, hogy a systems thinking és a design gondolkodás házasságából létrejött egy újabb terület, a systemic design. 

A design kutatás végén gyakran egy prezentációval zárul ez a teljes folyamat szempontjából kritikus szakasz. Ha ekkor és ebben a formában találkoznak legelőször a stakeholderek a kutatási eredményekkel az nem a legszerencsésebb kiindulási állapot.

A design kutatások széles spektrumon mozognak kétségtelenül, de érdekes módon amivel kötelező kezdeni egy vizsgálódást az szokott leggyakrabban elmaradni, pedig egyben az is a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer.