Hogyan tervezz újra egy 150 éves rendszert anélkül, hogy kidobnád?

Elég kevés dolog tud meglepni egy könyvtárban, ez az oregoni azonban sikerrel járt, van benne információs architektúra, design és stratégia, valamint még drive-thru is.

Talán meglepő lehet, hogy egy könyvtárról fogok írni, de számos okom van rá. Először is édesanyám könyvtáros, ezért kis túlzással a könyvtárban nőttem fel, és sokáig egy nagyon fontos szellemi és érzelmi biztonságot jelentő helyként tekintettem ezekre a kulturális intézményekre. 

Ugyanakkor a most következő könyvtár sztorijában nagyon sok olyan dolog találkozik amit szeretek, a design, az információs architektúra és még a stratégia is.

A világ változott, a könyvtárak kevésbé

Miközben a világ nagyon sokat változott, a könyvtárak mind a mai napig az 1873-ban kidolgozott Dewey-féle tizedes osztályozási rendszert használják a könyvek rendszerezésére, pontosabban azokat a szabványokat amelyek erre épülnek, például az ETO-t, az Egyetemes Tizedes Osztályozást. 

Az oregoni Deschutes megyében a helyi könyvtári hálózat ugyan nem szakított teljesen a Dewey-rendszerrel, de mégis alapjaiban gondolta újra a könyvek kategorizálását. 

2020-ban a megye lakói megszavazták valamennyi könyvtári egység átalakítását, ez pedig lehetőséget adott a könyvtárosoknak arra, hogy kísérletet tegyenek a könyvtárak és az olvasók közötti kapcsolat újragondolására a mai kor követelményei szerint.

A Bendben található Stevens Ranch Központi Könyvtár – egy körülbelül 9300 négyzetméter alapterületű intézmény, amelyet a Miller Hull Partnership építészei terveztek – a szervezés és a látogatói élmény egy egészen újfajta filozófiáját képviseli. 

A könyvesboltok hangulatát idéző ​​új polcrendszerek mellett a kötetek elhelyezéséhez a könyvtár saját fejlesztésű, „Wayfinder” elnevezésű rendszerét alkalmazták.

Információs architektúra élőben

A UX design egyik ága a méltatlanul elveszett művészet kategóriába süllyedt információs architektúra (IA), amelynek célja a digitális termékek tartalmának rendszerezése, strukturálása és felcímkézése, annak érdekében, hogy a felhasználók könnyen eligazodjanak, és gyorsan megtalálják, amit keresnek. 

A könyvtárakban lévő könyvek elrendezésének és megtalálhatóságának kérdésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a hasonlóságot, egyfajta offline információs architektúra probléma, csak éppen sokkal nehezebb. Digitálisan nagyon könnyű egy tartalmat több helyen elhelyezni, például erre a cikkre tehetek két tag-et így elérhető lesz teszem azt a jó stratégia és a service design címkék alatt is. 

A fizikai világban nincs meg ez a korlátlanság, ezért sokkal fajsúlyosabb döntés, hogy mit hova helyezünk el. Ugyanakkor akár digitális, akár fizikai tartalmak megtalálásáról beszélünk, mindkettőre igaz lehet, hogy a felhasználói szándék többféle is lehet, egy konkrét tartalom megtalálása, vagy éppen a felfedezés.

A könyvtári katalogizálás az előbbire épül, ám a felfedezhetőséget korlátozottan segíti. A Deschutes Public Library-ben a könyvtári szolgáltatás újragondolásához sokat kutattak és persze azt találták, hogy a könyvtárhasználók túlnyomó többsége valójában azért tér be, hogy kedvére böngésszen a kínálatban.

Ezért kifejezetten arra törekedtek, hogy a böngészést a lehető legélvezetesebb élménnyé tegyék. 

Hogy lehet jobb a könyvtári IA? 

A Dewey-rendszer és az ETO is egy  tizedes alapú osztályozási szisztéma, a könyvek gerincén különös számokat láthatunk ,amik olyanok, mint egyfajta offline IP-cím, vagyis hierarchikusan azonosítják, hogy a tudás melyik „hálózati szegmensébe” tartozik a könyv.

Ennek alapján például, ha Richard Rumelt kiváló Good strategy, bad strategy című könyvét kellene keresnem, lehet, hogy az alábbi besorolás adná meg a helyét:

  • 6 Alkalmazott tudományok
  • 65 Ipar, gazdaság, szervezés
  • 65.01 Gazdasági szervezés és vezetés témaköre

Néha a szám mellett betű is van, például esetemben kereshetném a könyv gerincén a “RUM” szavakat is. Nem feltétlenül rocket science ebben a rendszerben eligazodni – csak tudni kell a számokat -, de nem is mondanám intuitívak, legalábbis nem tükrözi azt a mentális modellt, ahogy az emberek információt keresnek manapság. 

Ezzel szemben az említett Wayfinder tulajdonképpen egy alternatív megközelítés a hagyományos könyvtári katalogizáláshoz. Ebben a modellben tágabb kategóriákba és alkategóriákba rendszerezi a könyveket, körülbelül azt a logikát követve, amit a könyvesboltokban látunk.

A háttérben viszont megtartották a Dewey rendszert is, azaz egy hibrid architektúra jött létre. Kicsit olyan a digitális termékek analógiáját használva, mintha a backend maradna, a frontendre viszont ráraktak egy breadcrumb-ot.

Könyvesbolti élmény a könyvtárban

A Stevens Ranch-i központi könyvtár  polc- és könyvbemutató rendszere is megér egy misét, bár a témában megjelent cikkek erről az aspektusról eléggé PR szagúak, azért a fényezés mögött megtalálható egy valóban érdekes tervezői gondolkodás.

Alapvetően a cél az volt, hogy valamiképpen a könyvesboltokhoz hasonló élményt hozzanak létre, ami egyrészt sok fiatal olvasónak a könyvvel kapcsolatos szocializációs kiindulási pontja, másrészt jobban támogatja a már említett felfedezési módot.

Ennek érdekében a legfontosabb könyvtári berendezési tárgy, a könyvespolc funkcióját gondolták és tervezték újra. 

Általában a könyvtárakban két méter magas polcsorok állnak párhuzamos katonás rendben, szűk folyosókat alkotva. A Stevens Ranch könyvtárat tervező Miller Hull építészei ezt a viszonylag merev rendszert cserélték le egy mobilisabb, legószerű megoldásra.

Ennek érdekében a legtöbb polc csak derék- vagy esetleg mellkasmagasságig ér, és – természetesen fékezhető – kerekeken gurul. Mivel alacsonyak, könnyedén átlátsz felettük, ilyen módon a tér világos és szellős marad. A görgők révén pedig a könyvtárosok bármikor úgy tologathatják őket, mint a bútorokat, ha új elrendezést szeretnének.

A polcok egy része nem sima téglalap, hanem az egyik végén ívesen elkanyarodik, felülről nézve pont olyan, mint egy hokiütő feje. Amikor ezeket a hajlított elemeket egymás mellé tolják, kis félköríves öblöket, kuckókat hoznak létre, ezt hívja az építész „apró örvényeknek”, ahogy a folyóban az örvény kilassítja a vizet a fő sodrásból, ezek a kis beugrók is arra késztetik az embert, hogy lépjen ki a fő közlekedő útvonalból, álljon meg, és inkább nézelődjön. 

Emellett használnak magasabb, U alakú bemutató polcokat is, amelyeknek saját beépített világításuk van, a polclapjaik pedig állíthatók. Itt a könyveket nem a keskeny gerincükkel, hanem a borítójukkal kifelé állítják ki ,hasonlóan ahhoz, ahogy a könyvesboltokban a kiemelt újdonságokat szokás.

És mivel a polcok és a könyvkészletek folyamatosan vándorolhatnak, a témaköröket jelző kis táblák mágnessel tapadnak a fém polcokra. Ha egy témából több könyv érkezik, a könyvtárosnak nem kell újracímkéznie semmit, csak arrébb csúsztatja a mágnest.

Az egész rendszer lényege tehát, hogy a polcok nem egyenes folyosókba terelnek, hanem kanyargós kis szigeteket alkotnak, ahol útközben szinte belebotlasz egy-egy érdekes könyvbe.

Visszatérve az IA gondolathoz úgy is fogalmazhatunk, hogy ennek a könyvtárnak az alaprajzát a taxonómia definiálja. Az ETO sorokra bontja a teret, a Wayfinder meg szigetekre és ezt leköveti az alaprajz is:

A könyvtár harmadik emelete

A könyvtár egyébként régóta kiskereskedelmi mércével méri magát, egy 2018-as anyagban büszkén írják, hogy már több vevőt szolgálnak ki, mint a bendi és redmondi Walmartok együttesen, a terület negyedén. A 2020-as koncepcióterv pedig a földszintet egyenesen “Marketplace”-nek hívja, kiskereskedelmi hangulattal és kerekes bútorokkal, mintaként pedig a seattle-i Starbucks Reserve Roasteryt említi.

Egy Proustot kérek, sült krumpli nélkül

Magyar szemmel nézve elérkeztünk a könyvtár látszólag legszokatlanabb funkciójához, van ugyanis drive-thru, azaz sült krumpli helyett autóból kérheted ki például Az eltűnt idő nyomában-t. A drive-thru egyébként a katalógusban önálló helyszínként szerepel, mintha egy külön fiókkönyvtár volna.

Egyrészt itt az előre lefoglalt könyveket lehet átvenni a hét minden napján, másrészt a vissza is lehet adni a kikölcsönzött példányokat, azokat viszont 0-24-ben. Ez azért van, mert a visszahozás automatizált, de az átvétel emberi, azaz csöngetni kell és kijön egy könyvtáros.

Architekturálisan ez így elég elegáns és koherens rendszer alkot: a könyvtárban lévő Wayfinder címkézés és a polcok elrendezése nagyban a böngészést és felfedezést segíti, míg a drive-thru meg a konkrét könyvek felkapását és a kikölcsönözöttek gyors visszaadását. 

Miből volt erre pénz?

Úgy gondolom nem csak abban áll a titok, hogy volt pénz paripa fegyver, de persze fontos előfeltétel, és így joggal mondhatod, hogy pénzeszsákokkal könnyű innoválni. A forrásbevonás viszont korántsem triviális kérdés, és a Deschutes Public Library-nek is meggyűlt vele a baja. 

2020-ban a megye lakói népszavazáson döntöttek arról, hogy a könyvtári körzet 195 millió dollárnyi kötvényt bocsásson ki, magyarán közösen vegyenek fel hitelt, és azt húsz évig egy célzott ingatlanadóból törlesszék. Ez egyébként a szavazólap szerint egy 200 ezer dolláros becsült értékű ingatlanra évi kb. 68 dollár kiadást jelentett az ingatlantulajdonos számára.

A javaslat így is csak éppen hogy,  52 – 48 arányban, nagyjából ötezer szavazat különbséggel ment át. Ebből a pénzből nemcsak a Central épült meg, hanem egy új redmondi könyvtár és négy másik felújítása is

Azonban az első kísérleti projekt, a képeskönyvek témák szerinti rendezése, 2017-es, három évvel a szavazás előtti. A Wayfinder átállás 2023-ban még a régi épületekben zajlott le, fiókonként nagyjából két hét alatt. A központi logisztika ötlete pedig már a szavazólapon szerepelt.

Amikor megépült az új épület akkor tehát már megvolt az információs architektúra stratégiája, úgy is mondhatnám csak kapott hozzá egy házat. 

Egyébként a konkrét finanszírozási forrás mellett nekem elsősorban ebben az a leginkább érdekes, hogy létrejön egy sajátos “nyomás” vagy mechanizmus az intézmény felé.  

Az amerikai könyvtár szó szerint a lakóinak tartozik, tehát ha nem bizonyít, a következő szavazáson egyszerűen nem kap pénzt, ez az a fajta kényszerítő visszacsatolás, ami az állami szolgáltatásokból általában hiányzik.

Hogyan tartják életben?

A könyvtárnak rengeteg szolgáltatása – a klasszikusokon felül például saját kávézója és eszköz kölcsönzője  – van, aminek a működtetése elég nagy falat, annál is inkább, hogy a megye derék polgárai csak az építkezéshez járultak hozzá, a működési költségekre nem jut több, mint korábban, azt egy 1998 óta változatlan adókulcsból kell kigazdálkodni. 

Eközben viszont a könyvtár mérete megsokszorozódott, a hét minden napján nyitva tart, és olyan funkciói lettek, mint a MakerSpace, ahol valakinek a 3D-nyomtató mellett is ott kell állnia.

Ezen felül ahogy azt már kifejtettem a könyvtár legfontosabb strukturális újítása, hogy a böngészésre épül, az viszont rengeteg kétkezi munka igényét teremtette meg. A kirakatokat újra kell tölteni, a foglalt könyveket össze kell szedni, a visszahozott könyveket meg vissza kell pakolni folyamatosan. 

A Deschutes-ben ennek egy részét mintegy 262 önkéntes végzi, akik 2025-ben közel 14 ezer órát dolgoztak, nagyjából hat és fél teljes állásnyit. A kirakatot és a drive-thru mögötti polcot is ők töltik fel.

A jelentkezőket természetesen megszűrik, és sok pozíció legalább hat hónapot kér tőlük, jellemzően heti egy, kétórás műszakkal, fix beosztásban, ez ilyen formában az intézmény szempontjából egy jól tervezhető kapacitást biztosít.

Előbb kérdeztek, csak aztán építkeztek

A végére hagytam a legfontosabbat, egy olyan pillérről, amit a digitális termékek tervezésében régóta alkalmazunk, de az való világban is kiválóan megállja helyét.

Mielőtt bárki egyetlen polcot is rajzolt volna, a Deschutes könyvtárai éveken át csak kérdeztek, nagyjából 2014 óta foglalkoztak azzal, hogyan lehetne jobb a szolgáltatás.

2017-ben lakossági felmérést csináltak, 2018 júniusában pedig egy tanácsadócég közreműködésével közintézmények, vállalkozások és civilek képviselőivel közösen próbálták kitalálni, milyen is lesz a megye jövője, és mi ebben a könyvtár szerepe.

A legizgalmasabb lépés 2018 nyarán történt, amikor a könyvtárosok fogták magukat és kimentek az utcára, de nemcsak a rendszeres olvasókat kérdezték meg, hanem kifejezetten azokat is, akik nem járnak könyvtárba. Service design-os szemmel ez a legfontosabb lépés az egész exploringjukban, különösen, hogy a legtöbb szervezet a csak meglévő ügyfeleitől kérdez.

Mindezek után két év alatt, több mint 1600 ember bevonásával elkészült egy fejlesztési terv, abból fiókonkénti koncepcióterv lett, abból költségvetés, abból pedig a 2020-as szavazólap, vagyis a lakosok nem egy üres csekket írtak alá, hanem egy már kidolgozott tervet hagytak jóvá. A könyvtár szerint összesen hat évig tartott a tervezés, és több mint 6500 ember vett benne részt.

Két dolog különösen szembetűnő a dokumentumokban. Az egyik, hogy a „böngészhetőség“ már 2019-ben szinte minden fiók tervezési elvei között ott szerepelt, évekkel a Wayfinder és a kötvény előtt. A felfedezés tehát nem utólagos design ötlet volt, hanem kutatási eredmény, amit korán rögzítettek követelményként. 

A másik a 2018-as workshop egyik mondata, amely szerint a könyvtárnak minden látogatáskor új élményt kell adnia, és soha nem lehet kétszer ugyanaz a hely. Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a nyolc évvel később elkészült gurulós polcokkal.

Források

Megérne egy misét Deschutes Public Library weboldala is, az biztos, információs architektúra szempontjából kiváló, és az információ gazdagságára sem lehet panasz, elsősorban ezekre építettem a fenti mini tanulmányomat.

Boros Norbert

Strategic Thinker

Sokat kutatok, elemzek és történeteket mesélek arról, hogyan születnek jó stratégiák – és miért buknak el a rosszak. Időnként stratégiai auditot is vállalok: Dolgozzunk együtt →

Ez a cikk nem mindenkinek szólt.

Ha végigolvastad, a hírlevél is neked való lehet. Rendszeresen küldök elemzést azoknak, akiket nem a gyors válaszok, hanem az összetett kérdések érdekelnek.

Nem spamelek. Privacy policy.