Idén is írok éves könyvajánlót, immár másodszor úgy, hogy nem választok műfajt. Egyszerűen összegyűjtöttem azokat a könyveket, amelyek nyomot hagytak bennem. Volt közöttük szakmai, szépirodalom, memoár és true crime is. A közös pont: mindegyik adott valamit, ami velem maradt.
2024-ben első ízben az éves könyvajánlóban nem csak a szakmai olvasmányokból válogattam, hanem a teljes éves repertoárból műfajtól függetlenül.
A visszajelzések alapján érdemes folytatnom ezt az újkeletű hagyományt, ezért a 2025-ös best of esetében sem alkalmaztam műfaji korlátokat, mindenből válogattam, ami kiemelkedő. Így is nehéz dolgom volt, mert úgy hozta a sors, hogy jobbnál jobb könyvek kerültek a kezembe az idén.
Előrebocsátanám, hogy ezek nem kizárólag 2025-ben megjelent könyvek – a zöme ugyan az – hanem korábbi kiadásúak is lehetnek a listában.
Üzleti könyvek
Karen Hao: Az AI birodalma
Számos AI témájú könyvet is elkezdtem már olvasni korábban, de a legtöbbet feladtam. Vagy túlságosan blőd volt, vagy éppen túl tudományos, vagy egyszerűen csak rosszul volt megírva. Ez volt az első könyv a témában, ami nem csak hogy tetszett, hanem berántott: az az igen ritka dokumentarista munka, amit még ágyban olvasva is nehéz volt letetteni.
Az AI birodalma fő következtetése, hogy a mesterséges intelligencia iparága – és különösen az az eredetileg nonprofit OpenAI – nem csupán egy technológiai forradalmat, hanem egy modern gyarmatosító birodalom kiépítését eredményezi.
A könyv amúgy mintha Pogátsa Zoli Digitális kapitalizmus című munkájának folytatása lenne: az rajzolódik ki ugyanis a Karen Haáltal készített több mint kétszázötven emberrel mélyinterjú alapján, hogy AI jelenlegi fejlődési iránya nem a demokráciát, hanem egy szűk elit hatalmát erősíti.
A technológiai csillogás mögött ezúttal is egy klasszikus hatalmi és erőforrás-szerzési harc áll, amelyben a techcégek a saját szabályaikat próbálják ráerőltetni a világra. Ennek élén pedig egy sajnos tipikusnak mondható, szilícium völgyi karakter, Sam Altman áll, akinek egészen a könyv elolvasásáig még én is bedőltem.
Bővebb ismertetőm az AI birodalmáról: Az első könyv az AI-ról, amit nem tudtam letenni
MichaelAaron Flicker, Richard Shotton: Hacking the Human Mind
AI-ból ennyi elég is volt, van viszont egy régi kedvelt témámból a viselkedéstudományból egy izgalmas olvasmány. A diszciplína egyik elismert szakértője, Richard Shotton – akinek a szintén kiváló The Choice Factory köszönhetjük – új könyvvel állt elő 2025-ben MichaelAaron Flickerrel.
A Hacking the Human Mind leginkább taktikai könyv, ami azt elemzi, hogyan használják a világ legsikeresebb márkái – például Apple, Guinness, Dyson – az emberi pszichológia rejtett működési elveit – különösképpen a kognitív torzításokat és heurisztikákat –, hogy befolyásolják a fogyasztói döntéseket és növeljék az eladásokat.
Szóval egyfajta gyakorlatias receptkönyvről van szó, ami lényegében azt bizonyítja, hogy a nagy márkák sikere nem – csak – a hatalmas budgeten múlik, hanem azon is, hogy jobban értik az emberi döntéshozatal irracionális természetét.
Will Guidara: Unreasonable Hospitality
A blogomban mostanában sokat foglalkozom stratégiával, üzleti kérdésekkel, de bármerre is sodorjon az élet egy téma mindig is fontos lesz nekem: a jó szolgáltatások ügye. Az AI hullám szerintem még jobban fel is értékeli a fontosságát, mert ellopja a fókusz a fontosabb dolgokról, így az ügyfélközpontúság is háttérbe szorult.
Pedig ahogy ez a legendás – és a Bear című sorozatban is felbukkanó – könyv írja:
“Divatok jönnek-mennek de az emberi vágy arra, hogy gondoskodjanak rólunk, soha nem múlik el.”
Amúgy a könyv Will Guidara storyja arról, hogyan juttatta az Eleven Madison Park éttermet a világ élvonalába azzal, hogy nem kizárólag az ételre, hanem az élményre fókuszált.
Az Unreasonable Hospitality központi gondolata, hogy a vendégszeretet nem a protokollról szól, hanem arról, hogy meglepjük, meghatjuk és valóban törődünk az emberekkel még akkor is amikor ez „észszerűtlen”, vagy üzletileg nem skálázható.
Bár sok cég állítja magáról, hogy ügyfélközpontú, általában kilóg a lóláb, de legalábbis kevesen teszik fel a kérdést: mi lenne, ha tényleg mindent az ügyfélért tennénk?
A könyv erről szól – és arról, hogy ez a hozzáállás természetesen bármilyen iparágban működhet, nem csak az éttermeknél.
Ugyancsak figyelemre méltó az idei szakkönyv merítésből:
- Marty Cagan, Transformed: Moving to the Product Operating Model
- Nesrine Changuel, Product Delight: How to Make Your Product Stand Out with Emotional Connection
True crime
David Grann: Megfojtott virágok
True crime, vagy történelmi könyv, de eléggé megrázó annyi bizonyos.
Az 1920-as években hirtelen az oklahomai oszázs törzs tagjai lettek a világ leggazdagabb emberei, miután hatalmas olajkészleteket fedeztek fel a földjük alatt.
Azonban áldás helyett mintha megátkozták volna az oszázsokat, hamarosan ugyanis halálesetek sorozata kezdődött: a törzs gazdag tagjait sorra meggyilkolták – lelőtték, megmérgezték, esetleg dinamittal felrobbantották őket – , hogy a fehérek megszerezzék az olaj után járó örökséget.
David Grann amerikai újságíró tényfeltáró regényéből kiderült, hogy bár az FBI elfogta a főkolomposokat, de a gyilkosságok sokkal kiterjedtebbek voltak, mint eredetileg hitték. Nemcsak egyetlen bűnbanda műve volt, hanem a helyi fehér közösség szélesebb köre – orvosok, bankárok, ügyvédek, szomszédok – is csendben közreműködött az indiánok szisztematikus meggyilkolásában és kifosztásában.
Ebből a könyvből készült Martin Scorsese azonos című, szintén kiváló filmje Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével. Ami engem illet, legalább már kétszer megnéztem, de a könyv még mélyebbre ás ebben az ügyben, ami az egyik szégyenfoltja az amerikai történelemnek.
Szépirodalom
Idén arányaiban legtöbbet főleg kortárs szépirodalomból fogyasztottam, jobbnál jobb könyveket, ezért nehezemre esett a választás, de megpróbálok kiemelni néhányat.
Claire Keegan: A csendes lány
Először is megborozongom, ha erre a regényre gondolok. De mielőtt magát a könyvet felvázolnám, megemlítenék még egy érdekes attribútumot.
Jelesül, hogy Claire Keegan megteremtette a mini regényt: 100-200 oldalban ad át magas szintű irodalmi élményt. Az első itthon megjelent könyve az Ilyen apróságok is csupán 96 oldallal érte el, hogy “befelé nőjön a hajam” (ahogy Will Hunting válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen a jó könyv, a Good Will Hunting című filmben).
A Csendes lány szintén egy ilyen szépirodalmi feles. A megható történet egy elhanyagolt kislányról szól, akit szülei egy nyárra vidéki rokonokhoz, egy gyermektelen házaspárhoz küldenek.
Az új környezetben a kislány életében először tapasztalja meg a valódi szeretetet és gondoskodást, miközben lassan feltárul előtte befogadói fájdalmas titka is.
Az egyik kedvenc idézetem a könyvből:
“Sokan ráfizettek már, mert elszalasztották az alkalmat, hogy ne szóljanak semmit.”
Egyébként érdemes megnézni a filmet is, ami kivételesen nagyon szépen visszaadja a történet hangulatát, érzelmi rezdüléseit.
Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj
Úgy tűnik nem telhet el év Jón Kalman Stefánsson izlandi költő, író olvasása nélkül. A Nyári fény, aztán leszáll az éj talán a korábbiakat is felülmúlta.
Egy alig négyszáz fős tengerparti izlandi faluról szól, ahol lélegzetállító költői történeteken ismerhetjük meg az ott élők valójában igen izgalmas mindennapjait.
A könyv egy mozaikszerű regény, amelynek nincs egyetlen központi hőse; a főszereplő maga a közösség. Lazán kapcsolódó történetek füzérére lehet felkapaszkodni a falu lakóiról – akik egyszerre esendőek, humorosak és tragikusak.
“Minden hülyeséghez hozzá lehet szokni, az abszurd hétköznapivá válik, és fordítva.”
Samantha Harvey: Bolygó pályán
Egy melankolikusabb, lassú könyv következik azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik a meditatív kamaradrámákat.
A regény eredeti címe Orbital, vagyis orbitális. Ez azt jelenti, amikor egy űreszköz egy objektum körül kering: a könyv az időhorizontot tekintve pont így épül fel.
A Bolygó Pályán cselekménye mindössze 24 óra leforgása alatt játszódik a Nemzetközi Űrállomáson. Ez idő alatt a hatfős legénység tizenhatszor kerüli meg a Földet, így tizenhat napfelkeltét és naplementét élnek át.
Bár a helyszín az űr, ez a könyv semmiképpen sem egy hard sci-fi. Nincsenek űrlények, robbanások vagy katasztrófák. Helyette a regény a mindennapi rutinra és az emberi pszichére és koncentrál.
A Bolygó Pályán főszereplője valójában nem is az űrhajósok közül kerül ki, hanem maga a Föld: a kozmonauták folyamatosan a bolygót figyelik, és ez a távlat átformálja a gondolkodásukat.
A stílus pazar, a szöveg szinte lebeg, akárcsak a szereplők a súlytalanságban. Nem mindennapi könyvélmény.
Említésre méltó még a szépirodalmi szüretből:
- François-Henri Désérable, Én uram és legyőzőm
- Olivier Bourdeaut, Merre jársz, Bojangles?
- Ruth Shaw, Könyvesbolt a világ végén
Filozófia
Sci-fi-nél csak filozófiából olvastam 2025-ben kevesebbet, ami nem egy követendő példa ezekben a zavaros időkben, ahol szerintem a filozófia jó menedéket és szellemi táplálékot nyújthat. (Mondjuk még van pár hét az évből, úgyhogy még pótolhatom a lemaradást.)
Azért horogra akad pár olvasmány, amiből tudtam kiválasztani egyet, ami a legtöbb gondolkodni valót adta számomra.
Byung-Chul Han: A narráció válsága
Úgy tűnik, hogy 2024-hez hasonlóan, most is egy Byung-Chul Han könyvet találtam a legjobbnak a filozófia kategórián belül. A kortárs kultúrafilozófia egyik legélesebb hangja ezúttal is súlyos problémára hívja fel a figyelmet.
Manapság mindenki narratívákról beszél, olyan gyakran, hogy közben pont elveszítjük a lényeget. A hangos storytelling-próbálkozások mögött Han szerint narratív vákuum tátong: értelem és irány hiánya. Amikor egy fogalom ilyen divatossá válik, az többnyire arról árulkodik, hogy mélyen eltávolodtunk tőle. A narratívák túlzott igénylése épp azt mutatja, hogy nem működnek jól.
Az állítása, hogy hiába van social media, hálózatok, technológia valójában csak többet kommunikálunk, de kevesebbet mesélünk.
Pedig a narratíva nem luxus, hanem létszükséglet: általa értelmezzük magunkat és a világot. A mai kommunikáció – posztok, update-ek, fragmentumok – időbeli ív és kontextus nélkül zajlik, így sem személyes identitást, sem kollektív kohéziót nem tud létrehozni. Adatokat közlünk, de értelmet nem konstruálunk.
Memoár
Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök!
Mindig is szerettem az életrajzokat és a memoárokat. Valahogy jó érzés látni egyben az egész életműveket, a hullámhegyeket és elkerülhetetlen hullámvölgyeket. 2024-ben az Oppenheimer életrajz elégítette ki ilyen irányú érdeklődésem, idén pedig a fizikus helyett egy kiváló színész és ember, Anonty Hopkins memoárja szépen zárta le a 2025-ös évemet.
Érdekes, hogy elsőre kinek milyen film jut eszébe Anthony Hopkinsról. Nekem valamiért a Napok romjai, és körülbelül azon a tónuson hallottam a hangját a fejemben, ahogyan ebben a filmben beszélt, miközben olvastam memoárját.
Amikor ezeket a sorokat írom Anthony Hopkins már a 87. életévét tapossa. Szép korban van, annál is inkább, hogy életének egy szakaszát végigkísérte a sorscsapás, egy függőség formájában. Fiatalabb éveiben finoman szólva önpusztító életet élt, amiről hosszasan ír a memoárban, az alkoholizmussal való szembenézésével, a gyógyulásáról.
A könyv valahogy nagyon valóságos és néha szinte egyszerű, úgy is mondhatnám semmi flanc, tippre ez annak is köszönhető, hogy Hopkins tényleg maga vetette papírra életrajzát, a celebektől megszokott ghostwriter alkalmazása helyett.
A legszebb borítójú könyv
Ahogy tavaly, idén és alkottam egy új műfaji kategóriát. Örvendetes fejlődés látszik a magyar fordítású könyvek designjában, pontosabban mintha egyre többször kapnánk meg az eredeti borítókat a honosított verziókban is.
Így aztán már vannak olyan darabok, amit szinte sajnálok bedugni a többi könyv közé, mert vizualitás okán megérdemelnék a figyelmet.
Ennek legékesebb példája A Holland Ház, aminek persze nemcsak külleme, hanem a tartalma is megér egy misét.
A könyv egy melankolikus hangulatú családregény, ami egy testvérpár sorsát követi öt évtizeden át, akiket apjuk halála után a mostohájuk kisemmiz és elűz pazar gyerekkori otthonukból, a Holland Házból.
A két testvér élete elválaszthatatlanul összefonódik a közös traumában: felnőttként is képtelenek elszakadni a múlttól, és megszállottan visszajárnak a házhoz, amely a veszteségük szimbóluma lett.
A teljes 2025-ös olvasmánylistám a Goodreadsen.
Korábbi könyvajánlók
Könyvek, amelyek nyomot hagytak: 2024 legjobb olvasmányai
Az öt legjobb könyv a digitális transzformációról
3+1 service design könyv, amivel új szintre léphetsz
5 nem design könyv product designereknek
Boros Norbert
Strategic Thinker & Advisor