Az OpenAI lesz a jövő Windowsa?

Az OpenAI egyesek szerint a mesterséges intelligencia korának „Windowsa” szeretne lenni. A stratégia első pillantásra zseniális, de három kritikus ponton repedezik az analógia.

Egyre nehezebb követni, ami az OpenAI körül történik. Egymást érik a bejelentések, és nem tagadom már én is kezdek megcsömörleni az AI-hírek dömpingjétől. Ezért aztán gyakran inkább másodkézből szerzett ágazati elemzések segítségével próbálok képben maradni, és ha valami érdekel annak jobban utánanézek.

Az OpenAI október elejének bejelentései sorozata is eléggé izgalmasnak tűnik, ezzel kapcsolatosan Ben Thompson a Stratechery elemzője állt elő egy érdekes elmélettel, ami elgondolkodtatott. 

Ben amúgy egyfajta példakép számomra, ezért finoman szólva sem érzem magam feljogosítva, hogy kritizáljam, és elmélete valid is lehet az OpenAI valódi mozgatórugóról, mégis némi vizsgálódás és töprengés eredményeként kicsit árnyalnám mesterem teóriáját. 

Az OpenAI mostani bejelentései – az AMD-vel kötött több milliárd dolláros chip beszerzési megállapodás, a ChatGPT-be integrált harmadik féltől származó alkalmazások, vagy a Roi pénzügyi app felvásárlása – első pillantásra összefüggéstelen lépéseknek tűnhetnek. 

Ben Thompson azonban egy egységes narratíva helyezi el ezeket: szerinte az OpenAI a mesterséges intelligencia korának „Windowsa” szeretne lenni.

A Windows analógia

A Windows a PC-korszak meghatározó platformja volt, amely révén a Microsoft évtizedekig uralta a szoftverpiaci értékláncot. 

Az OpenAI stratégiája első ránézésre valóban hasonló: a ChatGPT felhasználói bázisára építve próbál platformmá válni, ahol harmadik felek alkalmazásai elérhetők, miközben az infrastruktúra szintjén – chipek, adatközpontok – is pozícionálja magát.

Ez a történelmi párhuzam azonban megtévesztő lehet. A Windows sikere egy fundamentálisan más technológiai és gazdasági környezetben született, ahol a méretgazdaságosság egyértelműen érvényesült, és a szoftver marginális költsége gyakorlatilag nulla volt. 

Az AI-platformok esetében ezek a feltételek egyelőre nem teljesülnek – sőt, épp ellenkezőleg. 

A stratégiai logika: Mi működött a Windowsnál?

A Microsoft sikere három alapvető tényezőn alapult. 

Először is, az IBM biztosította számukra a vállalati piacot. Amikor az IBM az Intel processzorokat és a Microsoft DOS operációs rendszerét választotta PC-jéhez, ezzel gyakorlatilag standardot teremtett. 

Másodszor, a méretgazdaságosság brutális erővel érvényesült. Miután a DOS – később pedig a Windows – elterjedt, a szoftverfejlesztők erre a platformra optimalizálták alkalmazásaikat. Ez egy önmagát erősítő ciklust indított el: minél több felhasználó választotta a Windowst, annál több fejlesztő írt rá programot, ami még több felhasználót vonzott. A szoftver marginális költsége gyakorlatilag nulla volt – egyszer megírtad, aztán végtelen példányban sokszorosíthattad.

Harmadszor, az ökoszisztéma-kontroll lehetővé tette az értékláncban való pozicionálást. Az IBM ragaszkodott ugyan ahhoz, hogy az Intelnek legyen második beszállítója – az AMD – , de ugyanezt nem követelte meg az operációs rendszernél. Ez viszont valójában egy végzetes hiba volt: míg az Intel és AMD között árverseny alakult ki, a Microsoft szépen monopolhelyzetbe került és diktálhatta a feltételeket. Az értéklánc legnagyobb hányada ily módon a szoftverplatformhoz került.

Az OpenAI hasonló lépései

Kétségtelenül az OpenAI stratégiájában úgyszintén felismerhetők ezek az elemek. 

A felhasználói bázis szerepét maga a ChatGPT tölti be. A generatív AI-piac legelső „killer application”-je több százmillió felhasználót gyűjtött össze rekordidő alatt. Ez az a kritikus tömeg, amely a fejlesztők figyelmét magára vonja – ahogy Thompson írja: 

„Először fel kell építeni a terméket, hogy meglegyen a felhasználói bázis, ami magához vonzza a fejlesztőket.”

A platform-logikát az októberi DevDay bejelentései alapján érhetjük tetten. A ChatGPT-be integrált alkalmazások – Canva, Zillow, Spotify, Expedia – azt a jövőt vetítik előre, ahol a felhasználók nem közvetlenül az egyes szolgáltatásokat érik el, hanem a ChatGPT-n keresztül, amely „operációs rendszerré” válik.

Az infrastruktúra-kontrollt az AMD-vel, Oracle-lel és más chipgyártókkal kötött megállapodások jelzik. Az OpenAI nem akar egyetlen beszállítótól – főleg az Nvidiától –  függeni, ezért aktívan építi a második forrásokat, pontosan ahogy az IBM tette az Intellel és AMD-vel.

A stratégiai logika tehát első ránézésre koherens. A probléma ott kezdődik, hogy az alapvető előfeltételek nem egyeznek.

A költségstruktúra paradoxon

A zéró marginális költség illúziója az AI platformoknál

A Windows legnagyobb előnye az volt, hogy kis túlzással “egyszer megírva”, gyakorlatilag ingyen lehetett terjeszteni. Minden egyes új felhasználó pusztán bevételt jelentett, számottevő többletköltség nélkül. Ez lehetővé tette, hogy a Microsoft agresszíven növelje a piaci részesedését, tudva, hogy a skálázódás csak tisztán pozitív lehet. 

Az AI-platformoknál ez a dinamika nem érvényesül. Minden egyes ChatGPT-interakció GPU-időt igényel – hardver költség -, jelentős energiafogyasztással jár – működési költség – valamint adatközponti kapacitást köt le – infrastruktúra költség. 

Az OpenAI egyelőre veszteséges, minden ingyenes ChatGPT-lekérdezésnél, és még az előfizetőknél is alig fedezi a költségeket. A skálázódás ebben az esetben tehát nem csökkenti, hanem növeli a veszteséget.

A méretgazdaságosság egyelőre ábránd

Valószínűleg annak lehetünk tanúi, hogy az OpenAI és befektetői arra fogadnak, hogy ez átmeneti helyzet. Három tényező javíthatja a költségstruktúrát.

Hardverhatékonyság

Az új generációs chipek jelentősen hatékonyabbak lehetnek. Viszont ez nem OpenAI-specifikus előny, minden versenytárs profitálhat belőle.

Modell optimalizáció

A hatékonyabb modellek kevesebb számítással érhetnek el hasonló eredményt. A GPT-4 és GPT-5 között valóban van hatékonyságjavulás, de a radikális áttörés egyelőre várat magára.

Áramköltség csökkenés

Ha valóban épülnek új atomerőművek és megújuló kapacitások – ahogy a Stargate projekt ígéri -, az áramköltség csökkenhet. De ez több éves horizont, és politikailag is bizonytalan.

A probléma, hogy pillanatnyilag még mindhárom tényező bizonytalan, és ráadásul a teljes iparág profitál belőlük, nem csak az OpenAI. A Windows-analógiával ellentétben itt nincs strukturális előny, amely az OpenAI-t kiemelné a versenytársak közül.

A buborék-logika

Azt viszont még Ben is őszintén elismeri hogy: „egyértelműen átléptünk a buborék-területre.” 

És valóban az OpenAI stratégiája a jelek szerint lényegében a buborék maximalizálására épül. Minél több partnerséget jelentenek be – Oracle, AMD, Samsung, SK Hynix -, annál inkább ők lesznek az AI-buildout központi láncszeme, ami még több befektetői tőkét vonz.

Ez a stratégia rövid távon egyértelműen kifizetődő, például az az Oracle és AMD részvényei azonnal emelkedtek az OpenAI-partnerség hírére.

De mi lesz vajon hosszú távon? Az OpenAI óriási tőkeigénye – becslések szerint évi 5-10 milliárd dollár veszteség – csak addig fenntartható, amíg a befektetők hisznek a jövőképben.

A platform-illúzió: Amit a harmadik felek valójában kapnak

A Canva-probléma

Amikor a DevDay-en bemutatták, hogy a ChatGPT-ben lehet Canvával posztereket tervezni, a reakciók azért vegyesek voltak. Aki valaha használta a Canvát, azonnal látta: ez egy jelentősen limitált élmény.

A Canva ereje nem csak a sablonjainak köszönhető. Az értéket az interakció minősége adja: a vizuális böngészés több száz sablonban, a real-time preview és módosítás, a részletes kontroll a dizájnelemek felett, a brand kit integráció és a csapatmunkát támogató funkciók. 

Mindez egy chat-interface-ben nem reprodukálható – vagy legalábbis csak olyan formában, amely lényegesen rosszabb élményt nyújt.

Az integráció dilemmája

Azon felül, hogy usability aggályok is felmerülnek úgy tűnik a harmadik feles szolgáltatóknál egyfajta fogolydilemma alakul ki. 

A ChatGPT-be való integráció egyfelől láthatóságot és discovery lehetőséget kínál számukra, de ennek ára a közvetlen felhasználói kapcsolat elvesztése, az UX kontrolljának átadása, és a brand loyalty építésének ellehetetlenülése. Ráadásul az OpenAI dönti el, hogy milyen prominensen jelennek meg a platformon belül. 

Másfelől, ha egy szolgáltató kimarad a ChatGPT-ből, megőrzi ugyan az UX-kontrollt és a direkt ügyfélkapcsolatot, de kockáztatja, hogy elveszít egy potenciális felhasználói szegmenst, miközben a ChatGPT „létezővé teszi” a konkurenciát helyettük.

Ez a dinamika arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy bent legyenek a platformon, de párhuzamosan fenntartsák a saját alkalmazásaikat is.

Ha viszont tényleg ez a helyzet, akkor nem egy valódi platform-shift történik, hanem inkább egy újabb marketing és disztribúciós csatorna épül ki.

A Roi-példa: Ami megszűnik

A Roi pénzügyi app felvásárlása viszont még jobban megbonyolítja a képet. Itt ugyanis nem integrációról van szó, hanem megszűnésről. A Roi leállítja működését október 15-én, és a technológia beépül az OpenAI-ba.

Ez két dolgot sugall a helyzetről. 

Először is, az OpenAI eléggé komolyan gondolja a „personal AI companion” víziót. Nem csak front-end szeretne lenni más szolgáltatásokhoz, hanem maga akarja nyújtani az egyes funkciókat.

Másodszor, ez precedenst teremt: sikeres, működő termékek megszűnhetnek azért, hogy az OpenAI platformjának részei legyenek.

Ez a forgatókönyv azonban csak kis, korai fázisú startupokra reális egy Canva vagy éppen Figma nem fogja felszámolni magát azért, hogy „feature” legyen a ChatGPT-ben.

De mi lesz a felhasználói élménnyel?

A Canvánál már kitértem az interakciók helyzetéről, de érdemes ezt kicsit tovább vizsgálnunk. 

Nemrég olvastam egy cikket Luke Wroblewski-től – aki egyébként a „Mobile First” szemlélet megalkotója – , és ő egy kiegyensúlyozott képet festett a chat interface-ről: szerinte mindkét oldal érvei megalapozottak.  Vagyis véleménye szerint a chat interface előnyei valósak, de legalább ugyanilyen valósak a hátrányai is. 

A lényeges tanulság azonban cikke záró megjegyzésében rejlik: 

„Az AI-alapú szoftverek evolúciójának nagyon korai szakaszában vagyunk, és számos különböző, hasznos interfész fog megjelenni az AI-val való interakcióra.”

Wroblewski kiemeli, hogy az agent alapú alkalmazások egyre gyakrabban felülmúlják a chat-only megoldásokat.

Ez egy kritikus megkülönböztetés: nem arról van szó, hogy „chat vs. hagyományos UI”, hanem arról, hogy az AI hol helyezkedik el az architektúrában: látható interface-ként vagy háttérben dolgozó intelligenciaként.

A hibrid jövő valószínűsége

Ebben a kérdésben valószínűleg Luke Wroblewski-nek van igaza, a reális forgatókönyv minden bizonnyal hibrid lesz:

• A chat interface kezdőpont, gyors keresés, exploráció
• Amikor komolyra fordul a helyzet, átváltasz a gazdag UI-ra – részletes böngészés, összehasonlítás, munka
• Az AI asszisztál a hagyományos interfészben

Ez azonban nem az a platform-vízió, amire az OpenAI építi stratégiáját.

Ha a ChatGPT csak egy „hop-off point” lesz, ahonnan az emberek továbbmennek a natív appokhoz, akkor nem képes platform-adót szedni, nem tud lock-in hatást kiépíteni, és nem lesz a „minden interakciód központja”.

A monopólium-kockázat: Még egy tech cég, ami miatt aggódnunk kell?

Az internet egy decentralizált hálózatként indult, de közben az lett sajnos a vége, hogy erősen centralizálódott. Most úgy tűnik, hogy az internet történetében a harmadik koncentrációs hullám érkezhet. Érdemes vázolni mindhárom hullámot, hogy elhelyezhessük az AI-platformizációt.

Első hullám: 2000-es évek

A Google uralja a keresést, a Facebook a közösségi médiát. De még mindig sok független szolgáltatás létezik, és a felhasználó választ, hogy melyik platformot használja.

Második hullám: 2010-es évek

A mobilplatformok – iOS, Android – kapuőr-szerepet töltenek be. Az app store-ok eldöntik, hogy mi telepíthető. A platform-adó – 30% – standard lesz.

Harmadik hullám (most zajlik)

Az AI-platformok azzal fenyegetnek, hogy egyetlen interface lesz minden szolgáltatáshoz. Nem választasz többet különböző app-ok között – az AI választ helyetted.

Miért rosszabb ez, mint a korábbi monopóliumok?

Átláthatatlan döntéshozatal

 A Google keresőnél legalább látod a találati listát és eldöntheted, hogy melyikre kattintasz. Az AI-platformnál az algoritmus „előszűri” az opciókat, csak azt látod, amit ő mutat. Nem tudod, miért épp ezt az eredményt kaptad, milyen alternatívák léteznek, és milyen érdekek befolyásolták a választást.

Adatkoncentráció precedens nélkül

Ha minden interakciódat a ChatGPT-n keresztül végzed – utazás, vásárlás, munka, szórakozás, rosszabb esetben pénzügyek – akkor az OpenAI/Microsoft mindent lát. Ez még a Google-nél is mélyebb betekintést jelent, mert a chat-interakció sokkal több kontextust, szándékot és preferenciát fed fel, mint a keresési lekérdezések.

Lock-in hatás brutálisan erősebb

Ha az AI „megtanul téged” – ismeri a preferenciáid, szokásaidat, stílusodat – akkor átváltani másik AI-ra nem csak kényelmetlen, hanem gyakorlatilag újrakezdenéd az egész „betanítási” folyamatot. Ez sokkal erősebb bezártsági hatás, mint bármi, amit eddig láttunk.

Gazdasági kontroll

Az OpenAI lesz a „gatekeeper” ahhoz, hogy a szolgáltatók elérjék a felhasználókat. Ez platform-adót, preferenciális rangsorolást, és végső soron egy újabb közvetítői réteget jelent – amely értéket von el a gazdaságból anélkül, hogy fundamentálisan új értéket teremtene.

Ami nem sok jót ígér, hogy a szabályozás mindig lemarad a technológiai fejlődés mögött. Az eddigiek alapján attól tartok, mire a jogalkotók felfogják ezeket problémát és reagálnak, a piacszerkezet már rég bebetonozódik.

Az AI platform-törekvés valós kockázatai

Összességében az OpenAI Windows-stratégiája valóban koherens, rendkívül ambiciózus, és első pillantásra kétségtelenül meggyőző.  A történelmi analógia azonban félrevezető: a PC-korszak és az AI-platform fundamentálisan különböző gazdasági logikával működik.

A Windows marginális költsége nulla volt, míg az AI-platformoké lineárisan nő a használattal – ez strukturális hátrány, amely nem oldható meg pusztán technológiai fejlődéssel.

A GUI-operációs rendszerek valódi problémát oldottak meg a command line komplexitásával szemben, míg a chat interface sok esetben rosszabb megoldás, mint egy jól megtervezett UI. Az univerzális alkalmazhatóság illúzió.

És míg a Windows monopolhelyzete aggasztó volt, még mindig fragmentáltabb ökoszisztémában működött sok független szoftvergyártóval. Az AI-platform ezzel szemben egyetlen cégnél koncentrálná az interakciókat, adatokat és gazdasági kontrollt.

A fő kérdés, hogy fenntartható-e hosszú távon ez a költségstruktúra, valóban univerzális interfaceszé válik-e a chat, és a társadalom megengedi-e, hogy ilyen mértékű hatalom koncentrálódjon egyetlen vállalatnál.

A jelenlegi pályán haladva egy olyan jövő felé tartunk, ahol az AI-platformok még erősebb monopólium-potenciállal rendelkeznek, mint bármely korábbi technológiai platform. Ez nem elkerülhetetlen, de ahhoz, hogy elkerüljük, tudatos döntések és proaktív szabályozás szükséges, nem pedig utólagos reagálás.